A ninjutsu az egyik legsokoldalúbbnak tartott harcművészeti rendszer, amely a nyomolvasástól, a páncélos birkózáson vagy a rejtjelezésen át a méregkeverésig magában foglalja a középkori Japán háborús ismereteinek jelentős anyagát. A ninjutsu komplexitásából és meglepő megoldásaiból fakadóan valóban alkalmas arra, hogy kiegyenlítse az eltérő erőviszonyokat. A gyengék esélye egy esetleges konfliktusban.

A ninják a tenguktól (madár vagy manószerű meselények) származtatott legendabeli alakok. A ninja valójában irodalmi figura, amely a 17-20. században nyerte el ma ismert arcát. A ninjutsu olyan alapelvek gyűjteménye, amelyek később manifesztálódtak. A középkori Japánban inkább ninjutsu előzményeiről beszélhetünk, mint a ninjákról: ilyen a tolvajmesterség (ebből eredeztethető a ninjutsu információszerzéssel, felderítéssel kapcsolatos anyaga, illetve a szigorúan őrzött helyekre történő észrevétlen behatolás eszköztára), a különféle misztikus szekták szerzetesei, vagy törvényen kívüli közösségekben élő rablócsapatok.

A modern ninjutsu a hagyományos ninja fegyverekkel való gyakorlás helyett a hétköznapi tárgyak és a tágabb környezet fegyverként való használatára koncentrál. A hagyományos ninjutsu eszköztárából inkább a szemléletet és az alapelveket vettük át, mint a középkori harci technikákat, de fontosnak tartjuk az álcázás, a lopakodás, rejtőzködés, a természetben való túlélés oktatását, és stratégiai gondolkozás kialakítását. Stratégia alatt nem középkori taktikai elemek mantrázását értjük, hanem az elérhető célok gondosan felépített, az önismereten és a megfelelő helyzetfelmérésen alapuló rendszerét.